„Szabadság, egyenlőség, testvériség”

Védd a Köztársaságot, tartsd életben a demokráciát, és ami a legfontosabb:
Legyél úgy magyar, hogy az senkinek se fájjon. ;)

Gondolkodj józanul!

Társadalmunk, de remek

Épp csak szólni nem merek

Pont, mikor a demokrácia megremeg

Milliók hangján kérlelem

Fejezd be mindazt mit teszel!

Mert húsomba marsz, s ez fáj nekem!

De nem hallgatván intő szóra

Aprók ínségéből nem tanulva

Megteszed, mit kimondani sem merek

Pont mikor a demokrácia megremeg

Így veszik el lényegem.

S csak állok némán

Mikor milliók szeme rám mered

Engem néz most Európa

S a világ minden pontja

Összeszedem bátorságom

Fájdalmamban ezt kiáltom:

Segíts! kérlek talpra állnom!

Hogy nevemhez méltó legyek.

Nem tetszik, hogy másnak látnak

Nem tudom most mit tegyek

Pont mikor a demokrácia megremeg

Megsúgom hát halkan lényemet

Csak, hogy tudd minden érzelmem

Megmutatom jellemem:

Magyar Köztársaság a nevem.

Lassan lehet érdemes visszatérnem ahhoz a régi szokásomhoz, hogy valamivel többet írok a szerintem égető problémák felderítésének módjáról is. Mint ismeretes, a változás első lépése a felismerés. Szeretnék szólni az általam újonnan megfigyelt viselkedésmódról. Véleményem szerint elég nyilván való dolog, hogy nem csak a mai 10-en 20-on éves, hanem az idősebb korosztályok viselkedése is erősen kifogásolható. Sokat írtam már ezen problémák mibenlétéről, magáról az erkölcsi értékrend hiányáról,és a józan gondolkodás megszűnésről is. Azonban nem esett szó ezen folyamatok egy érdekes kísérőjelenségéről eddig. Nevén nevezve, egyfajta kompenzációs betegséggel állunk szemben, ami egyaránt észrevehető a legtöbb korosztálynál. A jelenég abban mutatkozik meg, hogy a torzult viselkedést, túlzott megtartóztatást színlelve próbálják leplezni. Kiválasztva egyetlen területet életükből, amiben már-már betegesen rosszul, és zárkózottan léteznek. A leg hétköznapibb dolgokat eltúlozva, túlzott erkölcsösségüket kívánják reprezentálni, ahelyett, hogy életük többi terültén végeznének önértékelést.

„Ott jön Jézus, tűnj szorgosnak!”

Nem akkor kell erkölcsi rátermettségünket prezentálnunk, mikor úgy gondoljuk jóvátételt kell „fizetnünk” tetteinkért, hanem az élet számos területén egyformán jelentkeznie kéne viselkedésünkben, gondolkodásmódunkban. A sarkosabb példákat szándékosan hagytam ki ,de úgy hiszem mindenki el tudja képzelni őket.:)

A lényeg, ne légy képmutató, helyette:

Gondolkodj józanul!

Újabb hosszú kihagyás után jelentkezem most újra, egy újnak nem nevezhető témával. Számos új tapasztalatot sikerült gyűjtenem amik alapján valamivel átfogóbb képet próbálok adni a bölcsességről, annak miben létéről,és arról, hogyan törekedhetünk rá eredményesen. Nem mintha jómagam oly bölcs lennék mindig és mindenkor… Így a teljesség igénye nélkül próbálok egy elfogadható bejegyzést összehozni.

Először is fontos leszögezni, hogy jelentős különbség van valaki „okossága” és bölcsessége közt. Egyre többször találkozom azzal a jelenséggel, hogy némi szemléletváltás, és a felnőtt korhoz való közeledés után oly bölcsnek érzi magát az ember,hogy ez viselkedésében már-már negatív visszhangként jelenik meg. A téves elgondolás valószínűleg abban gyökerezik, hogy azt hisszük minél több mindenhez szólunk hozzá, annál bölcsebbnek fogunk tűnni. A másik gyakori tévhit, hogy mások bölcs gondolatait idézve próbáljuk elnyerni saját bölcsességünket. Az persze vitathatatlan, hogy ezek ismerete segíthet minket, de a megértés teljessége nélkül mind ez mit sem ér. A bölcsesség első jele a tudatos hallgatásban mutatkozik meg. A lehető legtöbb információt kell begyűjtenünk, majd feldolgoznunk ahhoz,hogy érdemben véleményt tudjunk alkotni valamiről. ehhez persze előismeret is szükségesek.

Egy egyszerű példával élve:

Az okos ember mindenre azonnal megpróbál magyarázatot adni, a bölcs ember pedig megpróbálja rávenni a választ, hogy előadja magát.:)

Értékes dolog a bölcsesség, hisz rengeteg kellemetlen helyzettől megmenthet minket. ezen kívül világképünket, gondolkodásmódunkat is átfogóbbá, globálisabbá teheti. Az első lépés a bölcsesség felé a türelem elnyerése. Türelem ahhoz,hogy ki tudjunk elemezni egy helyzetet, hogy meg tudjunk hallgatni másokat, és ne csak önmagunkkal legyünk elfoglalva. Persze annak tudatában,hogy ettől még utóbbi is fontos.

Ezen rövid, rendhagyó, és mondhatni általános bejegyzés után továbbra is csak annyit javaslok:

Gondolkodj józanul!

Fantasys changed by reality, and the reality may be changed by fantasys.

Tudom,hogy hosszú ideig nem jelentkeztem. De most láttam úgy,hogy szólnom kell mindenkihez. Egészen eddig meg voltam győződve róla,hogy pusztán filozófia síkon tudom tartani ezt a blogot. Ezét most is mindnet elkövetek. Azonban kihagyhatatlan tényezőt képzi minden lelki háttérnek a társadalmi,és politikai háttér is ami, ha úgy tetszik az alapzenét adja meg a hangulathoz. ezért elkerülhetetlen ezek megemlítése is. Tudom,hogy ami ebben az országban történik az eléggé megbotránkoztat sokakat, és a felháborodásukat meg is értem. Próbálok visszafogottan fogalmazni, hisz nem akarom tovább korbácsolni az így is elszabadult indulatokat. Fontos, és lényeges mindaz amit most teszünk. Nem válhatunk vadállatokká, sem kevésbé demokratikusakká, de nem hagyhatjuk lenyomni sem magunkat. Ezért különösen fontos a mai időkben a józan,és körültekintő gondolkodás. ezekben a nehéz hónapokban, talán években, megpróbálok olyan segédletet adni számotokra ami segíthet titeket a helyes út megtalálásban, vagy megtartásában. Egyenlőre határolódjunk el a politikai hangvételtől, de mindenképp nevezzük ki magunkat Józanul gondolkodóknak, hisz eddig is ezt tettük reményeim szerint. Az első tanácsom az ami egy elég híres könyv borítóján is áll: Ne ess pánikba! Persze, lehet itt szónokolni úgy ha nem vagyunk egy helyzetben. Tisztában vagyok vele, hogy  nem érezhetem át mindenki helyzetét. De ennek ellenére arra szeretnélek kérni titeket, hogy tartsatok ki még egy kicsit. Nem vagyok a nép hangja, sem egy szekta vezetője, csak egy ember aki támaszt próbál adni a nehéz időkben. Lehet álmodozó vagyok, hogy még mindig hiszek az a régi erkölcsben,és a józan gondolkodásban, de akkor sosem szeretnék felébredni,és remélem leszek akik velem álmodnak majd!

Hamarosan újra írok!

Addig is kedves olvasó:

Gondolkodj józanul!

Bizonyára mind tudjuk,hogy folytatódik a mondás. Ezzel egyetemben ez a kijelentés már nem hiszem,hogy feltétlenül igaz lenne. Az utóbbi időben csendben várakoztam,és figyeltem. Így 2011 áprilisára már aktuálissá vált egy rövid értékelés írása. Mielőtt belefognék, szeretném leszögezni, hogy néhányak véleménye szerint nem tartom magam messiásnak, és ítélkezni sem szándékozok senki felett. Arra viszont elvitathatatlan jogom van,hogy bárki máshoz hasonlóan leírjam a megfigyeléseim, az ehhez fűződő gondolataim, és az esetleges tanácsaim.

Közel fél év elteltével sem látok pozitív irányú változásokat. Inkább ennek az ellenkezőjét tapasztalom, ill. egy fajta stagnálást, majd passzivitást, ami igen monotonná teszi hosszú távon a XXI. századi életet. Vulgárisabb kifejezéssel élve: szarból nem lehet várat építeni.
Sok jó ember kis helyen is elfér, csak, hogy nem olyan sok jó ember, van és a világ nem olyan kicsi. Sokkal több az olyan ember aki legfeljebb csak tetteti a tényleges együtt érzést, mintsem hogy gyakorolja azt. A mai fiatal társadalmat vizsgálva, egy elég jók jellemezhető képnek van aktualitása. Egyfelől az élet teljesen a kibertérbe szorulása jellemzi, másfelől pedig a hedonizmusban dagonyázó igénytelenség. Nehéz valódi érzelmeket találni. A többség már nem is úgy cselekszik ahogy érez. Kikövetkeztethető,hogy 2011-ben tovább szedi áldozatait a skizofrénia ami köszönhető mind a társadalmi,mind a gazdasági hanyatlásnak.

„A skizofrénia ~ szkizofrénia ([görög > latin]: schizophrenia) vagy hasadásos elmezavar kóros állapot, a gondolatok, érzések és cselekedetek közötti összhang felbomlása. „

-
„Gyakori az asszociációk felbomlása, az önmagukban értelmes, de összefüggésükben értelmetlen szavak használata. Sokszor jelentkeznek vo­natkoztatási és üldöztetési téveszmék, észlelési és koncentrációs zavarok, (elsősorban akusztikus) hallucinációk, bizarr motoros aktivitások. Az érzelmi eltompulás mögött belső nyugtalanság feszül, amely olykor dührohamok formájában tör a felszínre.”

Persze mindemellett, az érzelmi fejlődés lassúsága,és a megfelelő erkölcsök tanítása, ill. az ezek közvetítésére alkalmas eszmék ismeretének hiánya is jelentős. Továbbra is próbálok objektív véleményt alkotni. A helyzet ugyan nem javult, de a romlási folyamat valamivel lassulni látszik. Azonban a kiút megtalálása még hihetetlenül messze van. Néhányan szerencsére értik miről beszélek. Így úgy gondolom van értelmi további bejegyzések írásának.

Fontosnak tartom az érzelmi válságok kezelését,és az önbecsülés, ill. helyes önkép meghatározásának témáját, plusz a hogyan álmodjunk mindenki javára extra témát. így a közel jövőben ezen témákról szándékozok írni. A változtatáshoz ez elkerülhetetlen…
Remélem hamarosan újra lesz időm írni…

Addig is kedves olvasó:

Tudom,hogy mind ez ideáig várnotok kellett a erre a bejegyzésre, de sajnos sem időm, sem ihletem nem volt írni. De ma újra rájöttem pár fontos dologra, amit most szeretnék megosztani veletek. Egy sokaknak természetesnek hitt dologról, a boldogságról szeretnék ma szólni. Legtöbben észre sem vesszük az apró örömöket,és nem is tudjuk milyen az igazi boldogság. Azért,mert természetesnek vesszük,hogy jó történik velünk, úton-útfélen. A rosszat persze egyből észrevesszük. ennek az az oka,hogy érzékelésünk eltorzul a mindennapok sivatagának, homokviharaiban. Nos, ha valaki most azt hiszi, én le fogom írni mi a boldogsághoz vezető út, az téved. Ahogy már megszokhattátok sosem mondom meg,hogy ki mit tegyen, csupán útmutatást adok. Ezzel a bejegyzéssel nem csak a saját boldogságunkhoz, de mások boldoggá tételéhez is írnék pár gondolatot. Amire nekem is rá kellett ébrednem az évek alatt, hogy a boldogságot nem szabad erőltetni. Az egésznek a titka,és kulcsa az a türelem,és a gondoskodó szeretet. Ha azt látjuk,hogy valaki akit szeretünk szenved, nyilván segíteni akarunk neki,hogy boldog legyen. De legtöbben ott rontják el,hogy a másikra akarják erőltetni saját megoldásukat. Ne feledjük a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. A szenvedő világa romokban áll,és ha mi összedöntjük az katasztrófával is járhat. Ezért sokkal célravezetőbb ha megmutatjuk neki a saját,és mások világát is, és hagyjuk, hogy saját maga bontsa le a romos valóságát.(A szubjektív realitásról a későbbiekben szeretnék még írni) Ez után a lépés után már könnyebb az újraépítés,és továbbra is az mellett állhatunk akit szeretünk. Sokszor kínkeserves út ez. De a türelem átsegíthet minket ezen. addig is próbáljunk erőt meríteni az apró örömökből. Hisz ezek az élet szinte láthatatlan megszépítői. Lehet szó akár a napsütésről, egy olvadó jégcsap csillogásáról, egy pillangóról, vagy egy kis mosolyról ami ránk ragad másokról.:)

A főbb gondolatokat most azt hiszem kifejtettem. Remélem hamarosan tudok újra írni.

Addig is kedves olvasó:

Gondolkodj józanul!

Ez esetben nem ártana hinnünk benne. No, nem kell megijedni, nem szándékozok senkit egy adott vallás követésére rávenni. De végül is úgy döntöttem eme hosszú kihagyás után, egy sokak számára érdekes és rejtélyes témáról illik írnom. Az elmúlt időszakban rengeteg problémát sikerült feltárni, a mostani cikkemben inkább már a megoldás egyik első, és egyben legfontosabb lépést kívánom ismertetni. A téma címe lehetett volna a hit is, de így stílszerűbbre sikeredett. Hinni bármiben lehet, és én pont erre buzdítok most mindenkit. Nem kell egy adott vallást követni, sem már meglévő trendeket. Az egyéniség nyugodtan kiütközhet ezen a fronton is. Ha saját vallást nem tudunk még magunknak építeni, attól egy erős hitet még fejleszthetünk magunkban. Nem szándékozom egyik meglévő vallást követőt sem megsérteni, csupán arra próbálok rávilágítani, hogy a hit bevitele az életbe sokkal könnyebbé teheti a mindennapi harcokat, és átsegíthet minket a hullámvölgyeken. A hitünket, bármire is irányítjuk semmiképp se egy másik ember legyen. Érdemes valami megbízható dolgot keresni, tárgy, vagy képzeletbeli dolog is lehet (akár egy angyal, vagy szellem is). Legtöbb ma ismeretes vallás is ezekre épül. Ha tanulmányozzuk, őket attól nem leszünk szegényebbek. Fontos azonban, hogy a saját hitünk ne sértsen másokat, ill. megfeleljen a normalitás kérdése témában összefoglalt alapvető erkölcsi értékrendnek. Azért nem javaslom a már meglévő vallásokat, mert mindegyik tartalmaz olyan elemeket, ami nem a saját erkölcsi rendünk, hanem egy bizonyos szervezet felépítésére szolgál. Ezek felesleges elemek. A vallás, és a hit lényege mindösszesen annyi, hogy próbáljuk életünkben kapaszkodót találni, és legyenek egységes szabályok arra, ahogyan élünk. Nem az a fontos miben hiszünk, hanem az, ahogyan éljük az életünket. A vallás csupán mesékbe, és kidolgozott történetekben mutatja be nekünk a kidolgozói által jónak tartott értékrendet. Ha sajátot építünk, abba nyugodtan belevihetjük saját álmainkat, és értékrendünket. Persze ahogy említettem mindent itt sem illik. Szokták mondani: ami jó azt nem szégyen átvenni. Ha valamelyik vallásban találunk számunkra is szimpatikus elemeket nyugodtan építsük be azokat saját életünkbe.

Ha kitaláltuk miben hiszünk onnantól csak az a fontos, hogy ahhoz tartsuk magunkat. Jegyezzük meg: nincs ember a földön, akinek jog lenne megkérdőjelezni a saját hitünket. Az erős hit lehet minden más cselekedetünk alapja. Ezért fontos, hogy makulátlan erkölcsi értékrendre épüljön az egész. Már korábban is kitérhettem volna rá, hogy természetesen nem a bűntelenségről van itt szó. Más egy alap értékrend összeállítása, és más az, ahogyan azt sikerül betartani. Azért törekedni lehet a betartására. J

Bárhogy is teszünk, a hit ne vakítson el azért minket:

Gondolkodjatok józanul!

Kellemes karácsonyi ünnepeket, és sikerekben gazdag, boldog újesztendőt kívánok minden kedves olvasónak!

Sajnos az utóbbi időben kevés energiám volt új bejegyzést írni, de az újév elejére feltétlen készülök valamivel. Addig is, gondolkodjatok józanul!

Nos amikor józanul gondolkodókról beszélünk akkor kénytelenek vagyunk más köröket is lekülöníteni. Egy józanul gondolkodó definíciója: Nagy mértékben hordoz magában erkölcsi értékeket, képes mások és saját helyzetnének objektív értékelésére, törekszik saját maga folyamatos fejlesztésére, kreativitásának kiélésére. Mindezeket saját és szerettei hasznára, de sosem mások érzelmi, vagy anyagi kárára teszi. Nyitott és haladó szellemiségű. Nem kell,hogy bátor legyen, nem kell hogy különleges legyen, de mindig és mindenkor legyen saját maga,és mindenekelőtt minden esetben korrekt.

Létezik egy köztes csoport is akik már efelé az irány felé haladnak,de még rengeteg önbírálatra van szükségük. Lelkük,és szívük mégis tiszta szándékaik nemesek.

A harmadik csoport az amiről a cím is árulkodik. Ők a kultúrpatkányok. Sajnos a jelenlegi fiatal társadalom többségét ők alkotják. Szándékosan durva a cím,és az azonosítás is. Ez az a csoport akik képtelenek kreatívak lenni, életük egy jól megszokott züllés folyamat csupán. Nem tudnak objektívan értékelni, sőt semmilyen formában nem képesek az önbírálatra,és az önkontrollra sem. Szándékaik zavarosak, módszereik erkölcsileg megkérdőjelezhetőek.

Nos ez a rövid véleménynyilvánítás, szerintem tükrözi bent szunnyadó haragomat a társadalom korcsosulása iránt.

Próbálj meg az első két kategóriához tartozni, és:

Gondolkodj józanul!

Idézzétek bátran mindazoknak akik oly okosnak hiszik magukat,és úgy vélik, hogy már nincs mit tanulniuk.

„Az a nap mikor rájöttök végre: milyen balgaságokat tudtok összehordani, és az általatok idézett nagy emberek szavainak felét sem értitek, no az a nap, az értelem diadala lesz.”

Erman

Kicsit nehézkesen sikerült címet adnom ennek a bejegyzésnek, de a tartalma minden kétséget kizáróan nagy igazságokat hordoz. Sok idő után újra eljött az ideje, hogy földhözragadtabb témákhoz szóljak hozzá. Azok után, hogy az alapvető értékeket tisztáztuk, ideje néhány szót írni egymáshoz való viszonyulásunkról is. Ez egy elég kényes téma mivel egymással szembeni viselkedésünk nem csupán az intelligencián alapul. Sok tényező befolyásolhatja másokkal szembeni viselkedésünket. Ezek közé tartozik a szimpátia, lelki, fizikai vonzalom is. Ezeket nem tudjuk feltétlenül befolyásolni, így nem tudjuk teljes mértékben kontrollálni viselkedésünket. Azonban van egy szint amin saját szellemi képességeinkkel is képesek vagyunk befolyásolni viselkedésünket másokkal szemben. (Teljesen nyilvánvaló, hogy nem ütjük le minden egyéb indok nélkül, azt az idegent pl. aki nem szimpatikus nekünk.) Csak intelligencián használatával lehetünk korrektek másokkal szemben. Az alapvető irányvonalat az képviseli, hogy igyekezzünk úgy viselkedni, hogy (ha elkerülhető) ne sértsünk meg másokat. Természetesen vannak olyan esetek, amikor nem tudjuk ezt elkerülni, de ettől még törekednünk kell erre. Vannak köztünk olyanok manapság jócskán akik erre képtelenek. Minden -féle közeledést támadásnak, vagy sértésnek vesznek, ami önmagában nem biztos, hogy hiba, viszont ezen helyzeteke kezeléséből erősen megbuknak. Léteznek az önajnározás, és felsőbbrendűségi komplexus tipikus betegei, akik azt képzelik mindenen és mindenki átgázolhatnak, bármilyen mérlegelés, vagy megbánás nélkül. Ha valaki kapcsolatot szándékozik teremteni velünk, annak nyilván valóban nyomós oka van erre. A kapcsolat és a közeledés jellege természetesen meghatározza a válaszreakció kidolgozását. Akik normál vagy a feletti intelligenciával rendelkeznek nem engedhetik meg maguknak a válaszreakció végrehajtásának kihagyását. Előbbi hiánya nem magyarázható mással, csak csökken, értelmi képességgel, vagy igen hiányos neveltetéssel, és az illemet teljesen figyelmen kívül hagyó önzőséggel, és/ vagy önteltséggel. Ezen tulajdonság nem minden esetben rossz, de tudni kell hol a határ. Amint durván mások lelki világába csapunk ezzel, abban a pillanatban kiállítottuk saját szegénységi bizonyítványunkat. A megfelelő viselkedés már fennálló kapcsolatnál is igen fontos! A kapcsolatok minőségét is igencsak meghatározza az egymáshoz való hozzáállásunk. Manapság megfigyelhető, hogy a rossz szokások úgy terjednek át fiatalról fiatalra, mint a rákos daganat ami áttétet képez. Nem csak anyanyelvünk korcsosulása az ami aggasztó, hanem a viselkedés egyéb hiányosságai is rémület keltőnek tekinthetőek. Itt elsősorban az értelem hiányos mozzanatokra, és társaság szintű kirekesztésre gondolok. A kollektív intelligencia mindig is csupán töredéke volt az egyéninek, de ha a mai értékeket vesszük figyelembe a helyzet igen kétségbe ejtő. Nem a humor kizárását erőltetem itt, az sokkal inkább fontos, mint hanyagolandó, de van abban is egy normálisnak tartható határ érték. Szinte minden lehet vicc témája amivel nem bántunk meg másokat. A káromkodások számának,és az arrogáns hatás növelése,nem eredményezi az értékesebb tartalmat! Ez az amit meg kéne végre érteni. Egy beszélgetés színvonala ne ezektől az elemektől legyen emelkedett. Ezek sokkal inkább csak rontják valós értékét. Emellett a mai hatástalan,és funkciót csorbító szleng tovább rontja minden beszédben, vagy írásban való megnyilvánulását használójának. Nem feltétlen rossz minden ami új része a szlengnek, de tartsuk meg a határokat itt is, ha valamire való józan gondolkodók szeretnénk lenni,és nem a „szart” pucolni egész életükben.

Ehhez a témához valószínűleg kevés lesz egy bejegyzés. Így most befejezem. Hamarosan újra írok.

Addig is:

Gondolkodj józanul!

Ez a bejegyzés nem lesz túl hosszú, és tartalma lehet sokak számára nem fog újat mondani. De inkább azoknak szánom akik az elmélkedés művészetét csak nem rég kezdték el. Pár alapvető fogalmat szeretnék tisztázni, leírni,hogy szerintem hogyan is értelmezhetők legmegfelelőbben.

Sokszor titulálunk egy dolgot, személyt, vagy gondolatot rossznak, ill. jónak. Anélkül, hogy ismernénk ezen fogalmak pontos jelentését. Önmagukban ezek a fogalmak nem bírnak jelentéssel. Csupán akkor töltődnek meg tartalommal mikor egy szabályrendszert állítunk melléjük. A társadalmi konvenciók azok amik meghatározzák ezen szavak igaz jelentését. Gondoljunk csak bele, ha nem lennének szabályok nem tudnánk eldönteni mi jó,és mi rossz. Tulajdonképpen ezek a fogalmak értelmüket vesztenék. Amikor én használom őket, olyankor a saját szabályrendszeremet állítom melléjük. Nem véletlen hivatkozok ilyen sokszor
A normalitás kérdése c. bejegyzésre. Ebben találhatók azok a szabályok amiket minden elemzésem, írásom alapjául használok fel. Nem tökéletes,és lehetnek teljesen más megfogalmazásai is, de tartalmazza azokat az erkölcsi, és emberi értékeket amiket egy modern társadalom, és egy haladó szellemiségű ember magáénak kell,hogy tulajdonítson. Olvasgassuk hát szorgosan mikor kétségeink támadnak egy egy témakört, vagy kérdést illetően.

Hamarosan újra írok.

Addig is:

Gondolkodj józanul!

Rengetegen éreznek úgy, hogy az igazság megállás nélküli hajszolása valóban csillogó eredménnyel kecsegtet. Sok esetben azonban előfordulhat, hogy messze nem azt találják amire számítottak. Biztosan Te is voltál már úgy,hogy valamiről teljesen meg voltál győződve, hogy az úgy szent igaz ahogyan a fejedben alakot öltött. Miét van akkor mégis az, hogy valaki teljesen másképp látja a dolgokat? Nos a válasz nem olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre gondolnánk. A legtöbb felvetés szerint igazságból csak egy létezik. Ez egy objektív vizsgálati szempontból nézve igaz is. De igen kevés olyan szituáció van amikor tisztán objektívan tudunk csak vizsgálódni, minden próbálkozásunk ellenére. Ahogy már korábban említettem, minden csak nézőpont kérdése. Az igazságot lehet jobbról, balról, felülről,és alulról is vizsgálni. Ezért fordulhat elő,hogy egy azon esetben mindenki mást gondol igaznak. Nézőpontunkat saját realitásunk határozza meg. Mindenki a saját tapasztalataiból, élményeiből, kudarcaiból építi fel saját realitását, aminek végül teljesen rabjává válik, egészen halálának időpontjáig, vagy akár azon is túl. Amire ki szeretnék lyukadni ezzel: az igazságnak rengeteg arca van, a többség rossz esetben csak egyet lát belőle. Gondos fejlesztéssel,és alternatív realitások megteremtésével, vagy mások realitásainak vizsgálatával közelebb kerülhetünk a keresett igazsághoz, tisztább képet kaphatunk róla. Azt viszont ne feledjük, hogy sosem láthatjuk tiszta valójában, mert amit látunk az végső soron csak egy olyan kompozit aminek a darabjai hiányoznak. Amit valaki teljesen igaznak hisz az azzá is válik, de csak azok számára akik egy azon realitás rabjai. Ennek a ténynek ugyanúgy meg van a negatív és a pozitív véglete is. Lehet káros, de hasznos is. A következő bejegyzésben igyekszem tisztázni a pozitív, negatív, káros, és hasznos fogalmakat,mert ezek sem egyértelműsíthetőek olyan egyszerűen. Hamarosan újra írok. Ezúttal nem tervezek ekkora kihagyást ígérem.

Addig is:

Gondolkodj józanul!

A most következő bejegyzésben, arról kívánok szólni, milyen módszerek szerint élhetjük életünket. Három egyszerű kategóriát érdemes megemlíteni. Az első és egyben legfelelőtlenebb módszer a teljes szabadon futás elvét követi. A lényege,hogy semmilyen formában nem törődünk életünk jövőbeni alakulásával. Egyszerűen tesszük amit teszünk,és nem próbálkozunk sem szinten tartani, sem jobbá tenni életünket. Nem javaslom ezt a módszert, csak azoknak akiknek olyan anyagi hátterük van akiknek nem kell foglalkozni semmilyen előrelátásra hagyatkozó tevékenységekkel.

A második kategória a tervezőkre vonatkozik. Életük, és jövőjük minden egyes mozzanatát gondosan megtervezik előre. Már kis korukban tudják mivel akarnak foglalkozni,és pontosan tudják, hogy mit kell megtenniük céljaik eléréséhez. Ez a módszer sok esetben hatásos lehet. Hisz a gondos tervezés legtöbb esetben meghozza gyümölcsét. A módszernek számos előnye van, akiket érdemes kihasználni. Ennek ellenére van egy hatalmas gyenge pontja is. Nevezetesen,ha valami nem a tervek szerint alakul. Vannak az életben olyan dolgok amiket nem tudunk befolyásolni. Ilyen pl. mindenki más viselkedése, vagy az ő tetteik hatását mi életünkre. Ezért ha ezt a módszert válasszuk mindig kell legyen a tarsolyunkban egy „b” tervnek is. Viszont ezt az elvet követve minden egyes eshetőségre egy külön tervet kéne kidolgoznunk. Ami meglehetősen idő és energia igényes. Nem beszélve arról,hogy a sok terv közül csak egy az amit majd fel kel használnunk.

Emiatt javaslom inkább a harmadik módszert, amit stratégia képvisel. A terv és a stratégia közt van egy lényeges különbség. Míg a tervek merevek,és csak kis mértékben módosíthatóak, a stratégiának nincs szilárd váza. Csupán a végcél van kitűzve, amit a stratégiánk alapszabályait követve el kívánunk érni. A stratégia egy dinamikusan variálható cselekvés sorozat, amiket azért érdemes egy szabályrendszerre fektetni a könnyebb átláthatóság,és a biztonságosabb végrehajtás végett.

A normalitás kérdése cikk segítségünkre lehet ebben.

Hogy melyik módszert választjuk az csak is saját egyedi döntéseink, én csupán javasolni szándékozom a harmadikat saját tapasztalatok alapján.

Most befejezem, de remélhetőleg hamarosan újra írok. A megfelelő döntéshez csak egy utolsó tanácsot szeretnék még adni:

Gondolkodj józanul!

Vajon észre lehet-e venni az ilyen becses pillanatokat? Vagy egyszerűen tova tűnnek a semmibe?

Egészen eddig várakoztam egy alkalomra,hogy végre írhassak erről a témáról. Szerencsére a sors úgy hozta,hogy most megírhatom ezt a bejegyzést, hála egyik olvasómnak, aki megihlette ezt a cikket,egy igen pozitív élménnyel gazdagítva engem.

Sokkal többen vagyunk (akik hasonlóan látjuk a dolgokat), mint gondolnánk. Azonban ennek felismerése néha elég magas falakba ütközik. Sok esetben egyéniségünk az ami meggátol a hasonlóságok felismerésében. Ezért jogos a kérdés: -Vajon, ha nagy elmék találkoznak, észre veszik-e egymást?

Ez nagy oda figyelést igényel, hiszen mind mások vagyunk. Azt kell mondjam mindig érhetik meglepetések az életben az embert. Számomra is meglepő volt,hogy mennyire másként közelítünk meg egy-egy problémát, vagy kérdést. Persze ezt pozitív hangsúllyal szeretném kiemelni. Örömömre szolgál mikor azt látom,hogy vannak olyan emberek akik hozzám hasonló elvekből merítik erejüket,céljuk is hasonló, mégis oly másképp teljesednek ki, oly másképp érik el a céljaikat, hogy ez a változatosság,és eredetiség gyönyörködtet. Az ha belső energiánkat kisugározzuk másokra, nem csak őket, de minket is boldogíthat. Ilyen tulajdonsíágú emberekből sosem lehet elég ezen a bolygón. Bíztatok hát mindenkit,hogy ezt a jó tulajdonságot próbálja minél jobban elsajátítani. Továbbá igyekezzen odafigyelni mások kisugárzására is, hogy a „nagy elmék” együttest alkotva még nagyobbat alkothassanak.

Köszönet a sok színért,és eredetiségért amit kaptam.

Remélem neked, kedves olvasó,és nekem is megadatik ez még az életben.

Addig is:

Gondolkodj józanul!

Tisztában vagyok vele,hogy nem efféle cikkek írására szegődtem mikor ezt az egészet kezdtem. Ennek ellenére szeretnék említést tenni erről a témáról is néhány mondat erejéig.Már csak azért is,mert ez a 13. bejegyzés, és ebben nem szeretnék sokat írni. Bizonyára mindenki tudja,hogy most hétvégén önkormányzati választásokat tartanak kis hazánkban. Ha tippet nem is, de segédletet szeretnék adni a szavazáshoz. Mielőtt behúzzuk az X-et érdemes elolvasni a kreativitás gyilkosai cikket lentebb.

Még, ha erről a sokakat kiábrándító politika dologról is van szó, akkor is:

Gondolkodj józanul!

„Így száll hát sírba a szabadság. Tapsvihar közepette. „

Padmé Amidala (SWIII)

Az elég szimpla cím ellenére, megpróbálok egy kellően tartalmas bejegyzést kerekíteni ebből.

Hosszú elemzések, és okfejtések során eljutottam, arra a pontra, hogy végre ténylegesen a problémák megoldásáról írhatok. Néha előfordul, hogy el kell távolodnunk egy problémától, hogy lássuk annak valódi okait, és ki tudjuk találni a megoldási stratégiákat. Jelen esetben az erkölcsök, elvek, tartás,és gerinc nélküli deformálódott egyének hatalmas száma jelenti a problémát. Nem ítélkezek,és nem bírálok. Jelenleg.:) Ez mindenkinek a saját feladata lesz. Viszont szeretnék pár jól használható technikát mutatni az önelemzéshez,és a megoldás kereséshez. A módszer bármilyen más probléma esetében is jól használható. Itt jön a képbe az objektivitás. Ha egyszerűen akarnám megfogalmazni a módszert, akkor ezt az egy szót kéne csak használnom. A problémák többségének a forrása a helytelen szemléletből fakad. Természetesen nem várható el a szubjektivitás teljes mellőzése, hiszen életünket „én” szemszögből vagyunk csak képesek leélni,és természetes, hogy az estek többségében elfogultak vagyunk magunkkal szemben.

Ön elemzést viszont nem lehet másképp végrehajtani, csak objektív módon. Az első lépés tehát elvetjük saját tökéletességünk képét magunktól. Ez sok esetben elég nehéz feladat. Rengetegen nem is képesek erre. Sokan vannak olyanok, akik képtelenek felmérni azt,hogy környezetükre, vagy annak egyes tagjaira milyen negatív hatást gyakorolnak. A szociálisan érzékeny embereknek ez persze nem okoz problémát. Törekednünk arra,hogy az első lépést tökéletesen végre tudjuk hajtani. Ezek után jöhet csak saját tetteink,és érzelem világunk, ill. mások érzelemvilágára gyakorolt hatásunk megvizsgálása. Ne feledjük! Már objektíven szemlélünk mindent! (sarkalatos példaként: ha mi levágjuk valaki kezét, ő pedig csak megkarcolja a miénket, akkor számunkra az ugyanolyan nagy károkozásnak tűnik, mint mait mi tettünk. Holott ezt objektívan vizsgálva, messze nem erről van szó). Tehát a példa fényében, egyáltalán nem mindegy, hogy akár egy kölcsönös károkozás után megvizsgálva az estet milyen nézőpontot választunk. Ha elfogulatlanul is képesek voltunk megvizsgálni a fentebb megjelölt három dolgot, akkor ítélkezhetünk, de csak is magunk felett. A mások felett való ítélkezés nem jogosultságunk. Legalábbis egészen addig nem amíg nem tudunk ész érvek, és tények sokaságával, az összes ide vonatkozó megismerhető körülményt is beleszámolva elő állni. Ez elég ritka, de nem lehetetlen dolog. Természetesen saját magunkban minden alkalommal formáljuk a másokról alkotott képünket. Erre szükség is van, hogy fel tudjuk mérni mikor térhetünk át valaki esetében szubjektív nézőpontra. De erről később.

Ha minden elemzés után úgy gondoljuk, hogy jól végeztük dolgunkat, és nincs hova fejlődnünk, akkor kezdjük elölről, úgy hogy vissza térünk az első ponthoz.;) Természetesen tökéletesek sosem lehetünk, tehát az önelemzést egészen addig kell végeznünk amíg számunkra, és a környezetünk számára is elfogadható végeredményt kapunk. A probléma megoldásának ez az első lépése. Teát ki kell zárnunk saját vétkességünket. Ezek után következhet a környezet megvizsgálása. Ha kelően elfogulatlanul tudunk belekezdeni, egy probléma megoldásába, a siker sokkal valószínűbb lesz. Szemléljük a dolgokat úgy mintha nem velünk történne. Ez sok esetben segíthet! Amikor végigfuttattuk a lehetséges alkalmazható stratégiákat, akkor térjünk vissza „saját testünkbe”. Garantáltan másképp fogjuk látni ez eddig hatalmasnak és megoldhatatlannak hitt problémát. Erről a témáról még fogok írni később. Most viszont befejezem.

Addig is, kedves olvasó:

Gondolkodj józanul!

Kicsit ellentmondásos lehet sokak számára a fenti cím. Azonban a cikk tartalma magához a remény fogalmához, és annak pozitív és negatív hatásaihoz kapcsolódik. Tudom régen írtam bejegyzést, de ez javarészt egy önfejlesztő kúrának volt köszönhető, aminek eredményeit szeretném most megosztani veled kedves olvasó.

Mindenki életében eljöhet, egy olyan pont mikor úgy érzi eluralkodott rajta egy sötét borongós hangulat, amin képtelen úrrá lenni. Még olyan embereknél is tapasztalható ez, akik az esetek többségében reménykednek a dolgok jobbra fordulásában. De mikor, valami igazán erős negatív hullám kizökkenti őket ebből az idilli állapotból, akkor kerülnek a reménytelen reménykedők csoportjába. A másik ember csoport, akit kiemelnék azok, akik sosem tudtak igazán pozitívan hozzáállni a dolgokhoz.

Szokták mondani, hogy a remény hal meg utoljára. Nos, ez annyiban pontatlan, hogy a remény után maga a reménytelen ember még ott marad. Élni lehet minden vágy, és remény nélkül is, de nem gondoljuk, hogy ez egy kicsit sivár lenne?

Az én gondolataim ellenére sokan úgy vélik nincs igazam. Beérik hétköznapi teendőik elvégzésével, és soha sem néznek a dolgok hátterébe. Nem keresnek megvalósítandó célokat, nem táplálják saját reménygyárukat éltető alapanyaggal. Szeretném itt jelezni, hogy ebbe bele kéne, tartozzon az önmagunk fejlesztése rovat is. Hisz mi fontosabb cél lehetne ennél?

Természetes dolog, hogy nem csak ez az egy cél létezik, de ez az egyik legfontosabb,

Reményt persze sok más dologba is táplálhatunk, lehet ez egy betegségből való gyógyulás, egy szerelem beteljesülése, anyagi gyarapodás, bármi, ami számunkra elég fontos. Még a szinte lehetetlenben való reménykedés is több, jobb a semminél. Minden csupán annak a kérdése menyire bízunk önmagunkban, és saját képességeinket miként tudjuk reményeink tárgyának eléréséhez felhasználni. Tudom, hogy ez a bejegyzés furcsa lehet a többihez képest, de melyik nem az?

Ara szeretném csak felhívni a figyelmet, hogy még ha meg is ing hitünk, mindig van lehetőség visszaszerezni azt. A remény nehezen hal meg, és nehezen is támasztható fel, mikor már utolsó szikrája is kihunyt, de a megfelelő alapozással ez sem lehetetlen. Még szóba fog kerülni ez a téma a későbbiekben is. Hamarosan újra írok, de most kifutok az időből, így befejezem.

Merem remélni, hogy egy napon mindenki meg tanul józanul gondolkodni. De addig is kedves olvasó:

Gondolkodj józanul!

Ez a bejegyzés is el fog térni a meg szokott sémától. De igazából nem bánom, mert a stílus váltása nem miden esetben eredményezi a minőség romlását. Szörnyen nehéz feladat lesz számomra megőrizni ennél a témánál az objektivitásomat, egy kér résznél biztosan kudarcot is vallok, de azért igyekezni fogok. Amiről szó lesz, az-az egyik legelemibb érzelmet mutatja be, illetve annak hatásait mind a jellemre, mind a viselkedésre vetítve. A címből is látszik, hogy a fájdalomról van szó. Ez az-az érzés amit mindanyiunkat megkörnyékezett már, életünk során jó párszor. A kialakulása számtalan forrásból származhat. Lehet egyszerűen szerelmi csalódás, fizikai fájdalom, betegségek, vagy valaki olyan elvesztése kit szeretünk, de bármilyen negatív fordulat elég az érzés megszületéséhez. Természetes dolog, hogy intenzitásukban különbségek fedezhetők fel. Kiváltó októl, lelki állapottól, és személyiségtől függően. Kívülállóként sosem tudhatjuk, mi játszódik le a másik ember fejében. Még akkor, sem ha adott esetben hasonló dolgokon ment keresztül, mint miket mi tapasztaltunk. Ezért egy jó tanács mindenkinek, beleértve magamat is. Figyeljünk oda másokra, mert nem tudhatjuk, hogy a legkisebb gesztusunk hogyan hat az ő szemében. Tulajdonképpen, akinek lelkükben fájdalommal élnek, sok miden tejesen másképp hat. A legapróbb gesztust is sértőnek találhatják, amivel feléjük közelítünk. Nem az első alkalom, hogy valós személyek ihlettek meg a bejegyzés írásra, de most szeretném kiemelni ezt a tényt. Saját és mások tapasztalataiból ítélve a fájdalom egy olyan védelmi mechanizmus, amit szinte képtelenség irányítani. Ha úgy tetszik egy kard, ami bárkire visszacsaphat, de akár a saját szívünkbe is belefúródhat. Sok esetben ez egyszerre történik. A fájdalom olyan, mint egy vírus, terjed, és csak fájdalom származhat belőle. Meghatározni és leírni mégis nehéz. Objektív módon nem tudok erről verset írni, pedig az lenne az ideális arra, hogy érzékeltethessem azt, amit nagyon sokan éreznek. Ez az érzés majdnem mind mást képes háttérbe szorítani. Nem látunk tőle az orrunkig sem, nem látjuk a színeket, nem érezzük az illatokat, sőt még mások érintését sem. Álltam már mindkét oldalon. A semmit nem értők, és az érzést maximálisan megtapasztaltak oldalán is. Az a legmókásabb mégis mikor mind kettő oldalon egyszerre foglalunk helyet. Tudom, sokan úgy érzik megtapasztalták ezt. De én nem azokról a dolgokról beszélek, amiket a mai fiatalok egy adott csoportja érez. Hanem valódi mély érzelmekről.

A fájdalomra csak néhány orvosság létezik, és ezek közé tartozik a szeretet, és szerelem, ami a látszat ellenére nem ment meg senkit, csak néha segít kibontani azt az erőt, ami bennünk, van.

A két egykorú fiatal hölgy remélem, tudja, hogy ezt a bejegyzést ők és a közös történetünk ihlették.

Ez az a sor ahol szubjektívvé vált a dolog, de szerencsére ezzel be is fejezem ezt a bejegyzést.

Hamarosan újra írok! Addig is, kedves olvasó:

Gondolkodj józanul!

Ezen bejegyzésem kicsit eltérő lesz a többitől, ahogy a címe is mutatja. Kritikus vizsgálati szemszögemet valamivel enyhébbre szeretném cserélni, és elkezdeni mélyebb filozófia témákba is belekezdeni. ez a blog nem csak az útjuk elején lévőknek, hanem az azon haladóknak is szól, akiknek igyekszek, komolyabb kérdéseire is elfogadható válaszlehetőségeket adni. Végre egy téma, ami sokkal inkább a filozófia irányába, és a szabad gondolkodás beindítását serkenti. Ez már megér egy hangulat jelet is, annak ellenére, hogy a blog hangvétele ennél komolyabb.
 

 Amiről itt szó lesz az a sors létezésének, és mikéntjének vizsgálata. Nem kívánom senki véleményét eltéríteni saját nézeteitől, csupán saját megfigyeléseim, és tapasztalataim alapján szeretnék egy elfogadható magyarázatot adni e kérdéskör által felvetett rejtélyekre. Sok elmélet látott napvilágot, már amivel életünk folyását, ill. annak irányát magyarázni próbálják. Az egyik ezek közül a sors létezésének feltételezése. Sorsnak hétköznapi értelemben az előre definiált eseményekben való hitet, ill. életünk folyásának egy felsőbb, univerzum által vezérelt előrehaladását értjük. Az már, hogy ezen események pozitívak, vagy negatívak teljesen mindegy a sors létezésének szempontjából. Eddigi tapasztalataim alapján, és hitem szerint én a sorslétezésre voksolok. Persze nem a klasszikus értelemben történő minden meg van, írva címszóban hívők közé tartozom. Sokkal inkább úgy vélem az élet olyas formán terelget minket, hogy azt alig vesszük észre. Szeretnék egy egyszerűnek vélt példával élni. Nem veszélyes, nyugodtan kipróbálhatja bárki otthon is. Játsszuk most el azt, hogy mások számára nem létezünk. Ezt úgy a legegyszerűbb elérni, hogy szokványos tevékenységeinkkel felhagyva egyszerűen leülünk otthonunkban egy finom tea társaságában, és nem teszünk semmit. Aki nem hisz a sorsban lehet nagyot fog csalódni abban, hogy élete ez által is új mederbe terelődhet, a sors jótékony irányítása alatt. A kísérleti időszak hosszától függő az eredmények száma, de biztosan történni fog valami olyan, amit nem vártunk. (Lehet ez bármi apróság, egy rég nem várt levél valakitől, vagy egy telefonhívás, amire nem is számítottunk, vagy éppenséggel egy vízóra-leolvasás) De sokkal kisebb apróságok is késztethetnek minket arra, hogy életünk mozgató rugója új erőre kapjon. A lényeg, hogy szellemi energiaszintünk e dolgok összességétől függ. Jegyezzük itt meg, nem mi irányítunk. Mi csupán megyünk az eseményekkel anélkül, hogy különösebben erőltetnénk bármit is. Hamarosan azt fogjuk észrevenni, hogy egy számunkra új élethelyzetbe kerültünk máris. Persze ehhez figyelni kell. Biztosan volt már mindenkinek olyan élményben rész amit sorsszerűnek érzett. Olyasmi, ami látszólag véletlen történt, mégis valami igen érdekes és új dolog született belőle. Az élet ugyan is akkor is dob nekünk lehetőségeket, mikor nem is várjuk. A sors tehát terelget miket, de azt nem mondja, meg mit kell tennünk. Azt sem fogja megmondani mi a jó nekünk, vagy mi a rossz. Egyszerűen csak lehetőségeket kínál, jókat és rosszakat egyaránt. Képzeljük el az egészet egy szerteágazó faágnak, melynek ágai akár visszafelé és hajolhatnak. Ha egyszer rossz felé megyünk, az nem jelenti azt, hogy később nem változtathatunk. Persze  jó, és rossz fogalma is relatív, ez által iszonyatosan helyzet és időfüggő is. Az útvonalat mi választjuk, de nem mi építjük az utakat. Ezzel a hasonlattal a legegyszerűbb magyarázni. A legésszerűbb, ha nem erőltetünk semmit, de a megmutatkozó jeleket követjük. Ugyanez érvényes egy jó üzleti lehetőség felbukkanására, vagy két hasonló szellemű ember, vagy egy lehetséges pár találkozására is. Sosem tudhatjuk mikor lesz legközelebb lehetőségünk megragadni ezeket az alkalmakat.(Persze biztosan lesz máskor is, de ez idő kérdése.) Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a lehetőségteremtés a sorszerűség halála, ugyanakkor nem jelenti azt, hogy azt az utat ne próbálhatnánk ki. A sors létezésében nem kell hinni, az éppen elég ha „az” hisz bennünk. Azt is hozzá kell fűznöm, hogy itt nem Istenről van szó. ez nem vallási propaganda, csupán egy opcionális útmutató az élethez. Nos, hamarosan újra írok!

Addig is:

Gondolkodj józanul!

Azt hiszem, a címből nem derül, ki egyértelműen melyik témáról kívánok szólni. sokat gondolkodtam azon, vajon az egyenlőség kérdését milyen perspektívából érdemes vizsgálni. Egy modern köztársaságban azt hiszem, jogi értelemben egyértelműen be kell tartani az egyenlőség szabályát. De akkor hogyan is kapcsolódik ez az én blogomhoz? Nos, az egyenlőséget nem csak jogi értelemben kell megvizsgálnunk. Hosszas tanakodás után leesett, hogy számomra ez a téma sokkal inkább azok miatt fontos, akik különbnek hiszik magukat. Jobbnak, vagy többnek annál, amit érnek, vagy képviselnek. Egyik korábbi bejegyzésemben már leírtam, hogy elképzeléseim szerint mi fedi a normális viselkedést. Viszont azt tudnunk kell, hogy ami normális az nem mindig jelent kiemelkedőt is. Jogokban ugyan egyenlőnek születünk, képességekben, és lehetőségekben viszont nem. Ennek ellenére törekednünk kell az egyensúly fenntartására. Különbséget kell tenni azok közt, akik valóban hasznos dolgokat, mutatnak fel, és azok közt, akik csak azt hiszik így tesznek. A torzult erkölcsi rend persze ezeknek az embereknek kedvez elsősorban, hiszen érték rend nélkül nehéz meghatároznunk mi tesz valakit hasznossá. Legvisszataszítóbbak azok az emberek, akik azt hiszik, kiemelkedő anyagi helyzetük, vagy erkölcsi tartásuk, és gátlásaik hiánya miatt. Jobbak a nagy átlagnál? Nem hinném. A hit ugyan egy dolog, de vélt felsőbb rendűségük folyamatos érzékeltetése haszontalan, és értelmetlen is. Ez által az esetlegesen jobb képességű, de szerényebb emberek közösségre gyakorolt hatását csökkentik. Az esetek túlnyomó többségében nagyképűségük mögött nem áll tényleges teljesítmény. Egy festő, regényíró, filmrendező. vagy bármilyen tehetséges művész joggal lehet büszke arra, amit véghezvitt. Ugyanakkor még neki is illik bizonyos határok közt mozognia. De nem csak az önkifejezés ágazatainak mesterei tehetik ezt, hanem azok is, akik megfelelő erkölcsökkel rendelkeznek, és próbálják helyes mederben tartani saját, és más embertársuk életét is. (persze itt nem más helyett való gondolkodásról van szó, csupán segítő készségről, és önzetlenségről, az ésszerűség határain belül). Aki viszont az utóbbi kategóriába tartozik, abban nem merül fel mások agresszív elnyomásának kényszere. Ebből kivetkezően, akinek erkölcsileg alapja is lenne, ilyesmire az saját kontrollja miatt nem sűrűn teszi meg. Így akaratlanul is azok maradnak, akik szavai mögött nincs teljesítmény. Teljesítmény alatt a normalitáson belüli tevékenységekben történő kiemelkedést értem. e magamutogatási probléma elsődleges megszüntetési módszere lehet a gyakori önvizsgálat, melyet a tapasztalatok utáni leszűrés, majd a szükséges önkontroll erősítése követhet. Önuralom nélkül még a legkiválóbban is letévedhetnek, de a leggyarlóbbak még könnyebben. Az önvizsgálatnál segítségedre lehet " A normalitás kérdése" című bejegyzés.
Nos hamarosan újra írok! Addig is:
Gondolkodj józanul!