Az előző bejegyzésem rengeteg új kérdést felvet, amit alig győzök megválaszolni. Egyetlen bejegyzéssel nem is fog sikerülni. A soron következő elmélkedés a címével ellentétben nem csak az alkoholról, és annak fogyasztásáról fog szólni. Előző cikkemben többször is megemlítettem a mértékletességet, de azt nem fejtettem ki mi számít annak, és hogyan tudunk ahhoz közelebb kerülni. Természetesen nem arról regélek, hogy mindig és mindenkor csorbulnia kell az élvezet halmozásnak. Sokkal inkább a tudatos fogyasztásról, és viselkedésről. A mai tizenévesek problémája ott kezdődik, hogy értelmi fejlettségük messze nem éri el testi előrehaladottságukat. Ennél fogva azzal sincsenek tisztában, miért teszik, amit tesznek. Mivel címként az alkoholfogyasztást emeltem ki, így most ezt a példát szeretném felhasználni a mértékletesség, és a tudattalanság megmutatására. Már jó ideje azt tapasztalom, hogy az éjszakai órákban az ember rossz szájízzel, és vonakodva halad el az útjába kerülő kocsmák, bárok, és egyéb hasonló szórakoztató ipari egységek mellett. Még visszaemlékszem azokra az időkre mikor alkoholgőzös, fehér szakállas mikulás vörös arcú férfiak ücsörögtek a kocsmákban, vagy éppen előtte kéregettek pénzt, még egy nagyfröccsre. Ezek az emberek sem voltak sokkal jobbak a mai látványnál, de valamiben alapvetően különbözött az akkori idő a mostanitól. Egy életét már nagy részben leélt, vagy csupán középkorú ember viselkedése, már nem igazán tartozik a megváltoztatható kategóriába. Ők azt a kategóriát alkotják javarészt akiknek, okuk, és sokszor indokuk is van, arra miért menekülnek a kocsmákba. Az életben sok fájdalmas esemény követi egymást, amit sokan az alkohol menedékében próbálnak tompítani.(Értelme ugyan nincs.) Nem helyeselendő, de emberileg megérthető. Az viszont mikor egy tízen pár éves ember holt részegen esik ki majd minden áldott nap valamelyik kocsmából az szinte érthetetlen. Vajon mi fogalma lehet egy hasonló alaknak arról milyen is az élet?(Amit megjegyzek, szid, és hord, holott még nem kapott egy igazi pofont sem talán) Biztosan vannak itt is kivételek, akik jogosan menekülnek, de a többi 80-90% csupán saját tudatlansága, ill. utánzási vágya miatt fordul erre az útra. Megfigyeléseim szerint az összes társasági tevékenységük, és minden egyes eszmecseréjük középpontjában csak is ez áll annak a  bizonyos csoportnak, akiről beszélek. Megint csak nem arról van szó, hogy néhány alkalommal az ember nem rúghat ki a hámból, és nem élvezheti magát vidámnak. De a gond ott csücskösödik ki mikor ezek az emberek másokkal nem törődve, mindenre, és mindenkire rá akarják erőltetni saját viselkedési normáikat, vagy annak hiányát. Kérdem én pl., hogy miért kell nekem elviselni a négykézláb hányó, vagy falnak támaszkodó alakokat, egy-egy esti sétám alatt? Vagy miért nem élvezhetjük a rendet, és nyugalmat.helyette alkoholgőztől szédelgő emberek, történeteiket üvöltve szelik át a várost az éjszaka közepén felverve ezzel boldog, boldogtalant. A mértékletesség hiánya itt tökéletesen jól látszik. De számos más területet is elővehetünk, amiben megmutatkozik. Az öltözködéstől kezdve, egészen egy adott közösségen belüli megnyilvánulásokig, de akár egy pár nyilvános viselkedéséből is. Ezért persze sok esetben a szülők is okolhatóak, de a szomorú igazság az, hogy a rossz sémák egy társaságon belül nagyon hamar elterjednek. Így alakulnak ki a magamutogató, jellemtelen egyének. Aki képtelen saját belső tulajdonságait felvállalni, és kimutatni, az csak lejjebb, és lejjebb taszítja magát a létrán. Hogy mi az, amit tehetünk? Normális kulturált közösségek, és szilárdabb erkölcsű társaságok kialakítására kell törekedni. Még egyszer mondom, én a kollektív felelősségről beszélek, és nem csak egyénekről. Mint az mindenki megnyugodva olvashatja, nem a jó dolgok ellen szeretnék kampányolni, csupán arra próbálok rávilágítani, hogy a jó dolgok csak akkor azok, ha mindenkinek ugyanúgy hasznosak, és kellemesek! Hamarosan újra jelentkezem!

Addig is:

Gondolkodjuk józanul!