Gondolkodj józanul!

Azt hiszem, a címből nem derül, ki egyértelműen melyik témáról kívánok szólni. sokat gondolkodtam azon, vajon az egyenlőség kérdését milyen perspektívából érdemes vizsgálni. Egy modern köztársaságban azt hiszem, jogi értelemben egyértelműen be kell tartani az egyenlőség szabályát. De akkor hogyan is kapcsolódik ez az én blogomhoz? Nos, az egyenlőséget nem csak jogi értelemben kell megvizsgálnunk. Hosszas tanakodás után leesett, hogy számomra ez a téma sokkal inkább azok miatt fontos, akik különbnek hiszik magukat. Jobbnak, vagy többnek annál, amit érnek, vagy képviselnek. Egyik korábbi bejegyzésemben már leírtam, hogy elképzeléseim szerint mi fedi a normális viselkedést. Viszont azt tudnunk kell, hogy ami normális az nem mindig jelent kiemelkedőt is. Jogokban ugyan egyenlőnek születünk, képességekben, és lehetőségekben viszont nem. Ennek ellenére törekednünk kell az egyensúly fenntartására. Különbséget kell tenni azok közt, akik valóban hasznos dolgokat, mutatnak fel, és azok közt, akik csak azt hiszik így tesznek. A torzult erkölcsi rend persze ezeknek az embereknek kedvez elsősorban, hiszen érték rend nélkül nehéz meghatároznunk mi tesz valakit hasznossá. Legvisszataszítóbbak azok az emberek, akik azt hiszik, kiemelkedő anyagi helyzetük, vagy erkölcsi tartásuk, és gátlásaik hiánya miatt. Jobbak a nagy átlagnál? Nem hinném. A hit ugyan egy dolog, de vélt felsőbb rendűségük folyamatos érzékeltetése haszontalan, és értelmetlen is. Ez által az esetlegesen jobb képességű, de szerényebb emberek közösségre gyakorolt hatását csökkentik. Az esetek túlnyomó többségében nagyképűségük mögött nem áll tényleges teljesítmény. Egy festő, regényíró, filmrendező. vagy bármilyen tehetséges művész joggal lehet büszke arra, amit véghezvitt. Ugyanakkor még neki is illik bizonyos határok közt mozognia. De nem csak az önkifejezés ágazatainak mesterei tehetik ezt, hanem azok is, akik megfelelő erkölcsökkel rendelkeznek, és próbálják helyes mederben tartani saját, és más embertársuk életét is. (persze itt nem más helyett való gondolkodásról van szó, csupán segítő készségről, és önzetlenségről, az ésszerűség határain belül). Aki viszont az utóbbi kategóriába tartozik, abban nem merül fel mások agresszív elnyomásának kényszere. Ebből kivetkezően, akinek erkölcsileg alapja is lenne, ilyesmire az saját kontrollja miatt nem sűrűn teszi meg. Így akaratlanul is azok maradnak, akik szavai mögött nincs teljesítmény. Teljesítmény alatt a normalitáson belüli tevékenységekben történő kiemelkedést értem. e magamutogatási probléma elsődleges megszüntetési módszere lehet a gyakori önvizsgálat, melyet a tapasztalatok utáni leszűrés, majd a szükséges önkontroll erősítése követhet. Önuralom nélkül még a legkiválóbban is letévedhetnek, de a leggyarlóbbak még könnyebben. Az önvizsgálatnál segítségedre lehet " A normalitás kérdése" című bejegyzés.
Nos hamarosan újra írok! Addig is:
Gondolkodj józanul!