 |
|
Társadalmunk, de remek Épp csak szólni nem merek Pont, mikor a demokrácia megremeg Milliók hangján kérlelem Fejezd be mindazt mit teszel! Mert húsomba marsz, s ez fáj nekem! De nem hallgatván intő szóra Aprók ínségéből nem tanulva Megteszed, mit kimondani sem merek Pont mikor a demokrácia megremeg Így veszik el lényegem.
S csak állok némán Mikor milliók szeme rám mered Engem néz most Európa S a világ minden pontja Összeszedem bátorságom Fájdalmamban ezt kiáltom: Segíts! kérlek talpra állnom! Hogy nevemhez méltó legyek. Nem tetszik, hogy másnak látnak Nem tudom most mit tegyek Pont mikor a demokrácia megremeg Megsúgom hát halkan lényemet Csak, hogy tudd minden érzelmem Megmutatom jellemem: Magyar Köztársaság a nevem.
|
