Gondolkodj józanul!

Sokszor teszem fel magamnak a kérdést. Vajon ki és mi az, ami normálisnak számít a mai világban? Rengeteg helyen olvastam arról, hogy sokan normális emberek társaságát keresik. De vajon mit is jelent ez pontosan? Lehetséges, hogy önteltség lenne egyedül megfogalmaznom erre a kérdésre a választ. Azonban ha nem teszem, meg akkor azt feltételezhetnék rólam, hogy én sem vagyok tisztában ezzel a témakörrel, ill. hogy nincs kidolgozott véleményem, álláspontom ezzel kapcsolatban. Éppen ezért szeretném eloszlatni az efféle kételyeket. Mikor valaki normális embereket keres akkor a kereséssel, nem a szellemileg vagy fizikailag sérült embereket zárja ki. Sokkal inkább egy bizonyos célcsoportra összpontosít inkább. Ezen fórumolvasó is javarészt ebből az úgymond „normális” csoportból kerülnek ki. A fogalom persze nem pontos, mert a többiek sem abnormálisak a klasszikus értelemben véve. Ugyanakkor szükségesnek érzem, hogy végre kifejezzük, azt mi számít annak a trendnek, viselkedésnek, és gondolkodásmódnak, ami a világot, és az embereket pozitív irányba terelheti. Félreértés ne essék itt sem, nem megmondani akarom, hogy miképp kell viselkedni. Aki figyelmesen olvas, az láthatja, hogy az útválasztás lehetősége a legfontosabb része a normális viselkedésnek, éppen ezért mindenki köteles a saját gondolkodásmódját követni, és nem az enyémet, vagy másokét. Fontos, hogy tisztában legyünk saját képességeinkkel. Ha túlértékeljük, magunkat hamar azt vehetjük észre, hogy elszalad velünk a ló. Igyekezzünk képességeinket saját kreativitásunk, és jellemünk fejlesztésére felhasználni. Arra azonban feltétlen figyelmet kell fordítani, hogy ne azok kárára tegyük, akik más utakon járnak hozzánk képest. Képességeinket ne alantas tevékenységekkel próbáljuk demonstrálni, mert az a „normalitástól” a lehető legmesszebb taszít minket. Értékeinket nem anyagi javaink, és nem műveltségünk határolja be. Ami fontos az jellemünk szilárdsága, és érzelemvilágunk fejlettsége. Sose nyomjuk el saját jellemünket pozíciószerzés, vagy erkölcseink gyenge célok eléréséért. (Akár lovagi kódexet is írhatnék most.) Alapvető célunknak kell lenni, a bölcsesség elérésének, vallástól, és politikai nézetektől függetlenül. Csakis olyan eszméket fogadjuk be, amik jellemünket, szabad gondolkodásukat nem károsítják. Embertársainkat ne akarjuk folyton kihasználni, hisz ez messze nem bölcs cselekedet. Ha másokat megtévesztünk, azzal saját magunkat is becsapjuk. Ugyan ez vonatkozik ennek eltűrésére is. Csak a gyenge jellemű emberek tűrhetik a velük, vagy másokkal ok nélküli inkorrekt viselkedésűek társaságát. Az ilyen viselkedést meg kell szüntetni, vagy ki kell kerülni. A korrektség és jóindulat mindenek előtt. Persze azt sem hagyhatjuk, hogy ezzel mások visszaéljenek. A határokat mindig tiszteletben kell tartani. Ezen kívül még rengetek jó tanács, és ötlet van, amit szívesen megosztanék, de ebbe a bejegyzésbe ennyit szántam. Indulásnak ez éppen elég. A lényeg, hogy legyünk becsületesek, mértéktartóak, korrektek, és nyitottak a világgal, és embertársainkkal, de ne féljünk kiállni, ill. szembeszállni azokkal, akik ezt durván kihasználják, vagy nem ismerik el értékeinket.