Az elég szimpla cím ellenére, megpróbálok egy kellően tartalmas bejegyzést kerekíteni ebből.

Hosszú elemzések, és okfejtések során eljutottam, arra a pontra, hogy végre ténylegesen a problémák megoldásáról írhatok. Néha előfordul, hogy el kell távolodnunk egy problémától, hogy lássuk annak valódi okait, és ki tudjuk találni a megoldási stratégiákat. Jelen esetben az erkölcsök, elvek, tartás,és gerinc nélküli deformálódott egyének hatalmas száma jelenti a problémát. Nem ítélkezek,és nem bírálok. Jelenleg.:) Ez mindenkinek a saját feladata lesz. Viszont szeretnék pár jól használható technikát mutatni az önelemzéshez,és a megoldás kereséshez. A módszer bármilyen más probléma esetében is jól használható. Itt jön a képbe az objektivitás. Ha egyszerűen akarnám megfogalmazni a módszert, akkor ezt az egy szót kéne csak használnom. A problémák többségének a forrása a helytelen szemléletből fakad. Természetesen nem várható el a szubjektivitás teljes mellőzése, hiszen életünket „én” szemszögből vagyunk csak képesek leélni,és természetes, hogy az estek többségében elfogultak vagyunk magunkkal szemben.

Ön elemzést viszont nem lehet másképp végrehajtani, csak objektív módon. Az első lépés tehát elvetjük saját tökéletességünk képét magunktól. Ez sok esetben elég nehéz feladat. Rengetegen nem is képesek erre. Sokan vannak olyanok, akik képtelenek felmérni azt,hogy környezetükre, vagy annak egyes tagjaira milyen negatív hatást gyakorolnak. A szociálisan érzékeny embereknek ez persze nem okoz problémát. Törekednünk arra,hogy az első lépést tökéletesen végre tudjuk hajtani. Ezek után jöhet csak saját tetteink,és érzelem világunk, ill. mások érzelemvilágára gyakorolt hatásunk megvizsgálása. Ne feledjük! Már objektíven szemlélünk mindent! (sarkalatos példaként: ha mi levágjuk valaki kezét, ő pedig csak megkarcolja a miénket, akkor számunkra az ugyanolyan nagy károkozásnak tűnik, mint mait mi tettünk. Holott ezt objektívan vizsgálva, messze nem erről van szó). Tehát a példa fényében, egyáltalán nem mindegy, hogy akár egy kölcsönös károkozás után megvizsgálva az estet milyen nézőpontot választunk. Ha elfogulatlanul is képesek voltunk megvizsgálni a fentebb megjelölt három dolgot, akkor ítélkezhetünk, de csak is magunk felett. A mások felett való ítélkezés nem jogosultságunk. Legalábbis egészen addig nem amíg nem tudunk ész érvek, és tények sokaságával, az összes ide vonatkozó megismerhető körülményt is beleszámolva elő állni. Ez elég ritka, de nem lehetetlen dolog. Természetesen saját magunkban minden alkalommal formáljuk a másokról alkotott képünket. Erre szükség is van, hogy fel tudjuk mérni mikor térhetünk át valaki esetében szubjektív nézőpontra. De erről később.

Ha minden elemzés után úgy gondoljuk, hogy jól végeztük dolgunkat, és nincs hova fejlődnünk, akkor kezdjük elölről, úgy hogy vissza térünk az első ponthoz.;) Természetesen tökéletesek sosem lehetünk, tehát az önelemzést egészen addig kell végeznünk amíg számunkra, és a környezetünk számára is elfogadható végeredményt kapunk. A probléma megoldásának ez az első lépése. Teát ki kell zárnunk saját vétkességünket. Ezek után következhet a környezet megvizsgálása. Ha kelően elfogulatlanul tudunk belekezdeni, egy probléma megoldásába, a siker sokkal valószínűbb lesz. Szemléljük a dolgokat úgy mintha nem velünk történne. Ez sok esetben segíthet! Amikor végigfuttattuk a lehetséges alkalmazható stratégiákat, akkor térjünk vissza „saját testünkbe”. Garantáltan másképp fogjuk látni ez eddig hatalmasnak és megoldhatatlannak hitt problémát. Erről a témáról még fogok írni később. Most viszont befejezem.

Addig is, kedves olvasó:

Gondolkodj józanul!