Gondolkodj józanul!

Az előző bejegyzésem rengeteg új kérdést felvet, amit alig győzök megválaszolni. Egyetlen bejegyzéssel nem is fog sikerülni. A soron következő elmélkedés a címével ellentétben nem csak az alkoholról, és annak fogyasztásáról fog szólni. Előző cikkemben többször is megemlítettem a mértékletességet, de azt nem fejtettem ki mi számít annak, és hogyan tudunk ahhoz közelebb kerülni. Természetesen nem arról regélek, hogy mindig és mindenkor csorbulnia kell az élvezet halmozásnak. Sokkal inkább a tudatos fogyasztásról, és viselkedésről. A mai tizenévesek problémája ott kezdődik, hogy értelmi fejlettségük messze nem éri el testi előrehaladottságukat. Ennél fogva azzal sincsenek tisztában, miért teszik, amit tesznek. Mivel címként az alkoholfogyasztást emeltem ki, így most ezt a példát szeretném felhasználni a mértékletesség, és a tudattalanság megmutatására. Már jó ideje azt tapasztalom, hogy az éjszakai órákban az ember rossz szájízzel, és vonakodva halad el az útjába kerülő kocsmák, bárok, és egyéb hasonló szórakoztató ipari egységek mellett. Még visszaemlékszem azokra az időkre mikor alkoholgőzös, fehér szakállas mikulás vörös arcú férfiak ücsörögtek a kocsmákban, vagy éppen előtte kéregettek pénzt, még egy nagyfröccsre. Ezek az emberek sem voltak sokkal jobbak a mai látványnál, de valamiben alapvetően különbözött az akkori idő a mostanitól. Egy életét már nagy részben leélt, vagy csupán középkorú ember viselkedése, már nem igazán tartozik a megváltoztatható kategóriába. Ők azt a kategóriát alkotják javarészt akiknek, okuk, és sokszor indokuk is van, arra miért menekülnek a kocsmákba. Az életben sok fájdalmas esemény követi egymást, amit sokan az alkohol menedékében próbálnak tompítani.(Értelme ugyan nincs.) Nem helyeselendő, de emberileg megérthető. Az viszont mikor egy tízen pár éves ember holt részegen esik ki majd minden áldott nap valamelyik kocsmából az szinte érthetetlen. Vajon mi fogalma lehet egy hasonló alaknak arról milyen is az élet?(Amit megjegyzek, szid, és hord, holott még nem kapott egy igazi pofont sem talán) Biztosan vannak itt is kivételek, akik jogosan menekülnek, de a többi 80-90% csupán saját tudatlansága, ill. utánzási vágya miatt fordul erre az útra. Megfigyeléseim szerint az összes társasági tevékenységük, és minden egyes eszmecseréjük középpontjában csak is ez áll annak a  bizonyos csoportnak, akiről beszélek. Megint csak nem arról van szó, hogy néhány alkalommal az ember nem rúghat ki a hámból, és nem élvezheti magát vidámnak. De a gond ott csücskösödik ki mikor ezek az emberek másokkal nem törődve, mindenre, és mindenkire rá akarják erőltetni saját viselkedési normáikat, vagy annak hiányát. Kérdem én pl., hogy miért kell nekem elviselni a négykézláb hányó, vagy falnak támaszkodó alakokat, egy-egy esti sétám alatt? Vagy miért nem élvezhetjük a rendet, és nyugalmat.helyette alkoholgőztől szédelgő emberek, történeteiket üvöltve szelik át a várost az éjszaka közepén felverve ezzel boldog, boldogtalant. A mértékletesség hiánya itt tökéletesen jól látszik. De számos más területet is elővehetünk, amiben megmutatkozik. Az öltözködéstől kezdve, egészen egy adott közösségen belüli megnyilvánulásokig, de akár egy pár nyilvános viselkedéséből is. Ezért persze sok esetben a szülők is okolhatóak, de a szomorú igazság az, hogy a rossz sémák egy társaságon belül nagyon hamar elterjednek. Így alakulnak ki a magamutogató, jellemtelen egyének. Aki képtelen saját belső tulajdonságait felvállalni, és kimutatni, az csak lejjebb, és lejjebb taszítja magát a létrán. Hogy mi az, amit tehetünk? Normális kulturált közösségek, és szilárdabb erkölcsű társaságok kialakítására kell törekedni. Még egyszer mondom, én a kollektív felelősségről beszélek, és nem csak egyénekről. Mint az mindenki megnyugodva olvashatja, nem a jó dolgok ellen szeretnék kampányolni, csupán arra próbálok rávilágítani, hogy a jó dolgok csak akkor azok, ha mindenkinek ugyanúgy hasznosak, és kellemesek! Hamarosan újra jelentkezem!

Addig is:

Gondolkodjuk józanul!

Sokszor teszem fel magamnak a kérdést. Vajon ki és mi az, ami normálisnak számít a mai világban? Rengeteg helyen olvastam arról, hogy sokan normális emberek társaságát keresik. De vajon mit is jelent ez pontosan? Lehetséges, hogy önteltség lenne egyedül megfogalmaznom erre a kérdésre a választ. Azonban ha nem teszem, meg akkor azt feltételezhetnék rólam, hogy én sem vagyok tisztában ezzel a témakörrel, ill. hogy nincs kidolgozott véleményem, álláspontom ezzel kapcsolatban. Éppen ezért szeretném eloszlatni az efféle kételyeket. Mikor valaki normális embereket keres akkor a kereséssel, nem a szellemileg vagy fizikailag sérült embereket zárja ki. Sokkal inkább egy bizonyos célcsoportra összpontosít inkább. Ezen fórumolvasó is javarészt ebből az úgymond „normális” csoportból kerülnek ki. A fogalom persze nem pontos, mert a többiek sem abnormálisak a klasszikus értelemben véve. Ugyanakkor szükségesnek érzem, hogy végre kifejezzük, azt mi számít annak a trendnek, viselkedésnek, és gondolkodásmódnak, ami a világot, és az embereket pozitív irányba terelheti. Félreértés ne essék itt sem, nem megmondani akarom, hogy miképp kell viselkedni. Aki figyelmesen olvas, az láthatja, hogy az útválasztás lehetősége a legfontosabb része a normális viselkedésnek, éppen ezért mindenki köteles a saját gondolkodásmódját követni, és nem az enyémet, vagy másokét. Fontos, hogy tisztában legyünk saját képességeinkkel. Ha túlértékeljük, magunkat hamar azt vehetjük észre, hogy elszalad velünk a ló. Igyekezzünk képességeinket saját kreativitásunk, és jellemünk fejlesztésére felhasználni. Arra azonban feltétlen figyelmet kell fordítani, hogy ne azok kárára tegyük, akik más utakon járnak hozzánk képest. Képességeinket ne alantas tevékenységekkel próbáljuk demonstrálni, mert az a „normalitástól” a lehető legmesszebb taszít minket. Értékeinket nem anyagi javaink, és nem műveltségünk határolja be. Ami fontos az jellemünk szilárdsága, és érzelemvilágunk fejlettsége. Sose nyomjuk el saját jellemünket pozíciószerzés, vagy erkölcseink gyenge célok eléréséért. (Akár lovagi kódexet is írhatnék most.) Alapvető célunknak kell lenni, a bölcsesség elérésének, vallástól, és politikai nézetektől függetlenül. Csakis olyan eszméket fogadjuk be, amik jellemünket, szabad gondolkodásukat nem károsítják. Embertársainkat ne akarjuk folyton kihasználni, hisz ez messze nem bölcs cselekedet. Ha másokat megtévesztünk, azzal saját magunkat is becsapjuk. Ugyan ez vonatkozik ennek eltűrésére is. Csak a gyenge jellemű emberek tűrhetik a velük, vagy másokkal ok nélküli inkorrekt viselkedésűek társaságát. Az ilyen viselkedést meg kell szüntetni, vagy ki kell kerülni. A korrektség és jóindulat mindenek előtt. Persze azt sem hagyhatjuk, hogy ezzel mások visszaéljenek. A határokat mindig tiszteletben kell tartani. Ezen kívül még rengetek jó tanács, és ötlet van, amit szívesen megosztanék, de ebbe a bejegyzésbe ennyit szántam. Indulásnak ez éppen elég. A lényeg, hogy legyünk becsületesek, mértéktartóak, korrektek, és nyitottak a világgal, és embertársainkkal, de ne féljünk kiállni, ill. szembeszállni azokkal, akik ezt durván kihasználják, vagy nem ismerik el értékeinket.

Hamarosan folytatom, remélhetőleg kevésbé evidens, és elcsépelt témákkal.:)

Addig is:

Gondolkodj józanul!

Nem lesz szokatlan ez a bejegyzésem sem a többihez mérten. Annak ellenére, hogy nem ezt a témát akartam következőként felhozni. De sajnos azt sem tehetem meg, hogy szőnyeg alá söpröm, mert drága országunkban mégis csak jelentősége, és aktualitása van manapság. Politika is, és nem is. Nem fogok eltérni a blog vezérfonalától, ne ijedjen meg senki. Egy rövidre, de idevágó részt szeretnék idézni mindannyiunk kedvenc néplexikonjából a Wikipédiából:

„Az alkotókészség (kreativitás) a személyiségtulajdonságok, gondolati- és gyakorlati-cselekvéses képességek sajátos összerendezettsége a személyiségen belül, ami lehetővé tesz valamilyen szintű alkotást, és emellett még viselkedésben, magatartásban is megnyilvánul. „

Ez gondolom eddig is nyilvánvaló volt sokaknak. Rengetegen viszont el sem tudják képzelni, hogy mi fán terem ez a szó (kreativitás). Az utóbbi pár évben különösen nagy sebeket ejtettek ennek, szónak, sőt még inkább a jelentésének a bőrén. A hányáskupacok, és a betanult agy halott viselkedés messze nem elégíti ki az alkotás fogalmát. Nem kell mindenkinek világhírű alkotónak lenni. A kreativitás, mint az idézet is mutatja a viselkedésben is megnyilvánulhat. Ennél a pontnál érkeztünk el a magatartás, és a viselkedés vizsgálatához. Megdöbbenve tapasztalom, hogy a mai fiatalok többsége nem csupán az erkölcs és a kreativitás fogalmával nincs tisztában, de még azzal a néhány alapvető dologgal, sem amit a történelemkönyvekből a kötelező tananyag résznél találnának. A jelenleg népszerű, és terjedőnek mondható politikai irány pedig még lejjebb tolja eddig is siralmasnak értékelhető képesség kihasználásukat. Totálisan megfosztva őket attól, hogy a maguk módján egyáltalán lehetőségük legyen valódi kulturális értékeket felvenni, és azokat a saját kreatív gondolkodásukat fejlesztve felhasználni. A konzervativizmus nem szabad, hogy egyenlő legyen az agymosottsággal! Kérdem én, hogy lehet erkölcsöket nevelni a mai fiatalokba, ha az erre hivatott konzervatív gondolkodásmód halálos méreggel van átitatva? A válasz: sehogy. Vicces dolog, hogy a magyar társadalom a saját jövőjét gyilkolja le azzal a tudatlansággal, és pökhendiséggel, amit magamutogatón, és büszkén tesz le az asztalra. Gondolok itt olyan apróságokra, amiket a mai átlagérdeklődő kedvű ember tapasztalhat. Pl. hogy valaki közösségi portálokon nyilvánosan Hitler fényképére, és hasonlókra esküszik. Teszi ezt úgy, hogy azzal sincs tisztában mi az, amit tesz. Egy betanult, kreativitásától megfosztott bábként rángatva veszíti el saját személyiségét, gondolatait, értékrendjét. Helyébe egy torz, és beteg gondolatokkal megtűzdelt, de jól kidolgozott propaganda kerül. Ez a bejegyzés nem is csak a fiataloknak szól, hanem sokkal inkább az idősebb korosztálynak, akik ez ellen erényesebben fel tudnának lépni. Nem politikáról, hanem a lehetőségek meggyilkolásáról, és a szabad jellemfejlődés gátlásáról szólok elsősorban! Ez az, amit nem szabad hagyni. Önmagunk elfogadása, irányuljon legbelsőbb lényünkre, ne annak bábjára. Amíg ez ellen tenni nem vagyunk képesek, addig semmi értelme szebb jövőt és hasonló balgaságokat kívánni egymásnak, mert ezen az úton haladva jövőnk sem lesz hisz a múltból jövőt még senki sem épített. Amit a probléma megoldásának gondolnak sokan, az valójában maga a probléma, ill. annak következménye álruhába bújtatva. Kiteljesedni sok mindenben lehet, de értelme csak annak a formának van, ami haszonnal, és jellemfejlődéssel is kecsegtet. Ez az, amit elsőként meg kéne érteni.

Nos, kedves olvasó, hamarosan újra jelentkezem!

Addig is:

Gondolkodj józanul!

Ha jól belegondolunk, valóban azok vagyunk. Jelenleg ez a trend bontakozott ki a legjobban. Azért vesszük fel mindennapi álarcunkat, hogy eladjuk magunkat. Még a leggyengébb értelmi képességekkel megáldott delikvensek is ezt teszik. Igaz ők kevésbé tudatosan, mint a többiek. Ez a blog messze nem nekik szól. Sokkal inkább annak a csoportnak, akiknek van elég képességük, hogy megváltoztassák eddigi rossz szokásaikat, életmódjukat. Eddigi megfigyeléseim alapján a mai fiatalok többsége nem több egy jól megformált árucikknél, ami felkerül a boltok polcára, hogy onnan megvásárolhassák. Nem számít, hogy jó-e amit mások csinálnak, még az sem, hogy nekünk valóban bele illik-e az életstílusunkba, mentalitásunkba, azt tesszük, amit a többség. Ez egy bizonyos szintig általam is elfogadott. De én sokkal inkább a túlzásokra utalok, amik dominánssá váltak korunkban. Már- már olyan szinten, hogy erkölcsi értékrend szinte nem is létezik, nincs határvonal a különböző jellemek közt. Különbözőek vagyunk, de már olyan jól meg tanultuk ezt titkolni, hogy elfelejtettük. Természetesen vannak közös pontok, amiket érdemes kihangsúlyozni, hisz ezek olyan tulajdonságok, amivel szinte minden ember rendelkezik. De ez nem jelentheti azt, hogy az önkifejezés egyetlen, és közönséges módját vagyunk képesek csak elsajátítani. Röviden megemlítek néhány példát:

Öltözködj minél kihívóbban, látszólag értelmes alkalom, és ok nélkül, igyál minél többet, és minél többször! Kezdj el cigarettázni, és abba se hagyd, amíg tüdőrákot nem kapsz, vagy amíg a téged követő bűzfelhő el nem ér a szomszéd háztömb ablakához! Válassz magadnak egy stílust, hogy beolvadj vele a tömegbe, és lehetőleg minél többször hangoztasd, hogy te más vagy mint a többiek, hiszen neked egyedi stílusod van!(ami rajtad kívül még vagy 80millió emberé) Az önkifejezés módjait csak ezekkel a dolgokkal helyettesítsd, hisz más dolgok nem léteznek!=) Tégy úgy mindenkivel szemben(már aki azt teszi amit te) mintha valóban őszintén kedvelnéd, annak ellenére, hogy nem is ismered igazi jellemét! Akik egyéniségek, és van, tartásuk azoktól fennhangon követeld, hogy váljanak olyanná, mint te, hiszen ez a normális. szerinted.=) Ezzel elérted, hogy a jellemtelenség, és arcátlanság császára ill., császárnője lettél. Azt is elérted, hogy leárazzanak, így kelendőbb áru lettél, de még mindig a polcon vagy. Nézz körül, sokan vannak melletted, tehát jó helyen vagy?!.=)

Azért írtam ezeket a dolgokat ilyen bátran felszólító módban, mert Te, aki olvasod ezt a blogot jobb esetben nem szoktál ilyeneket csinálni, rosszabb esetben viszont csinálod, de talán ezt elolvasva már magad is sejted, hogy lassan gyilkolod vele saját egyéniséged, és környezetedben élőkét is.

A tanulság, és egyben a következő lépés:

Fogadjuk el, hogy többségünk csupán egy a sok közül, egy áru a polcon, egy kirakati baba, amit bármikor felválthat egy másik. Fogadjuk el azt is, hogy ez rossz, mert megöli az egyéniséget, és a kreativitás teljes halálához vezet. Hamarosan folytatom...:)

Addig is:

Gondolkodj józanul!