Gondolkodj józanul!

Újabb hosszú kihagyás után jelentkezem most újra, egy újnak nem nevezhető témával. Számos új tapasztalatot sikerült gyűjtenem amik alapján valamivel átfogóbb képet próbálok adni a bölcsességről, annak miben létéről,és arról, hogyan törekedhetünk rá eredményesen. Nem mintha jómagam oly bölcs lennék mindig és mindenkor… Így a teljesség igénye nélkül próbálok egy elfogadható bejegyzést összehozni.

Először is fontos leszögezni, hogy jelentős különbség van valaki „okossága” és bölcsessége közt. Egyre többször találkozom azzal a jelenséggel, hogy némi szemléletváltás, és a felnőtt korhoz való közeledés után oly bölcsnek érzi magát az ember,hogy ez viselkedésében már-már negatív visszhangként jelenik meg. A téves elgondolás valószínűleg abban gyökerezik, hogy azt hisszük minél több mindenhez szólunk hozzá, annál bölcsebbnek fogunk tűnni. A másik gyakori tévhit, hogy mások bölcs gondolatait idézve próbáljuk elnyerni saját bölcsességünket. Az persze vitathatatlan, hogy ezek ismerete segíthet minket, de a megértés teljessége nélkül mind ez mit sem ér. A bölcsesség első jele a tudatos hallgatásban mutatkozik meg. A lehető legtöbb információt kell begyűjtenünk, majd feldolgoznunk ahhoz,hogy érdemben véleményt tudjunk alkotni valamiről. ehhez persze előismeret is szükségesek.

Egy egyszerű példával élve:

Az okos ember mindenre azonnal megpróbál magyarázatot adni, a bölcs ember pedig megpróbálja rávenni a választ, hogy előadja magát.:)

Értékes dolog a bölcsesség, hisz rengeteg kellemetlen helyzettől megmenthet minket. ezen kívül világképünket, gondolkodásmódunkat is átfogóbbá, globálisabbá teheti. Az első lépés a bölcsesség felé a türelem elnyerése. Türelem ahhoz,hogy ki tudjunk elemezni egy helyzetet, hogy meg tudjunk hallgatni másokat, és ne csak önmagunkkal legyünk elfoglalva. Persze annak tudatában,hogy ettől még utóbbi is fontos.

Ezen rövid, rendhagyó, és mondhatni általános bejegyzés után továbbra is csak annyit javaslok:

Gondolkodj józanul!