Kicsit ellentmondásos lehet sokak számára a fenti cím. Azonban a cikk tartalma magához a remény fogalmához, és annak pozitív és negatív hatásaihoz kapcsolódik. Tudom régen írtam bejegyzést, de ez javarészt egy önfejlesztő kúrának volt köszönhető, aminek eredményeit szeretném most megosztani veled kedves olvasó.

Mindenki életében eljöhet, egy olyan pont mikor úgy érzi eluralkodott rajta egy sötét borongós hangulat, amin képtelen úrrá lenni. Még olyan embereknél is tapasztalható ez, akik az esetek többségében reménykednek a dolgok jobbra fordulásában. De mikor, valami igazán erős negatív hullám kizökkenti őket ebből az idilli állapotból, akkor kerülnek a reménytelen reménykedők csoportjába. A másik ember csoport, akit kiemelnék azok, akik sosem tudtak igazán pozitívan hozzáállni a dolgokhoz.

Szokták mondani, hogy a remény hal meg utoljára. Nos, ez annyiban pontatlan, hogy a remény után maga a reménytelen ember még ott marad. Élni lehet minden vágy, és remény nélkül is, de nem gondoljuk, hogy ez egy kicsit sivár lenne?

Az én gondolataim ellenére sokan úgy vélik nincs igazam. Beérik hétköznapi teendőik elvégzésével, és soha sem néznek a dolgok hátterébe. Nem keresnek megvalósítandó célokat, nem táplálják saját reménygyárukat éltető alapanyaggal. Szeretném itt jelezni, hogy ebbe bele kéne, tartozzon az önmagunk fejlesztése rovat is. Hisz mi fontosabb cél lehetne ennél?

Természetes dolog, hogy nem csak ez az egy cél létezik, de ez az egyik legfontosabb,

Reményt persze sok más dologba is táplálhatunk, lehet ez egy betegségből való gyógyulás, egy szerelem beteljesülése, anyagi gyarapodás, bármi, ami számunkra elég fontos. Még a szinte lehetetlenben való reménykedés is több, jobb a semminél. Minden csupán annak a kérdése menyire bízunk önmagunkban, és saját képességeinket miként tudjuk reményeink tárgyának eléréséhez felhasználni. Tudom, hogy ez a bejegyzés furcsa lehet a többihez képest, de melyik nem az?

Ara szeretném csak felhívni a figyelmet, hogy még ha meg is ing hitünk, mindig van lehetőség visszaszerezni azt. A remény nehezen hal meg, és nehezen is támasztható fel, mikor már utolsó szikrája is kihunyt, de a megfelelő alapozással ez sem lehetetlen. Még szóba fog kerülni ez a téma a későbbiekben is. Hamarosan újra írok, de most kifutok az időből, így befejezem.

Merem remélni, hogy egy napon mindenki meg tanul józanul gondolkodni. De addig is kedves olvasó:

Gondolkodj józanul!